A címből adódóan éles fordulat következett be az életemben. Akik nem ismernek annyira, csak felüleletesen, azok azt mondanák hogy csak Timbi lehet ilyen mákos. De én eddig is hittem abban, hogy egyszer eljön az én időm és ezután is hinni fogok benne. Történt ugyanis, hogy pénteken anyám mondta, hogy egy ismerőse szólt neki, hogy lenne egy egészen jó állás, németül kell fordítani és 140-et fizet. Nem vállalta el természetesen, egyrészt, mert családi a mostani "biznisz" és ezt csak együtt csinálhatják a férjével, másrészt ennél jóval többet keres, na ezzel nem azt akarom mondani, hogy dugig vagyunk pénzzel, hanem hogy sok a kiadás is és ez az összeg nem kompenzálná.

Kérdezősködtem az állás felől, de nem sokkal többet tudtam meg a fennt leírtaknál. Annyit, hogy Balmazújvárosban működik a telephely. Hát mondtam magamnak egye fene, elmegyek egy esélyt adni magamnak. Megbeszéltem a főnökkel egy találkát. Mivel nem ismerem Balmazt, így a város kezdetét jelző táblájánál találkoztunk a Mol kútnál. Természetesen késtem 20 percet, amiről azt hittem, hogy bukom a lehetőséget. De Ő nyugodt volt, ott várt. Az első percektől fogva kiderült, hogy dugig van pénzzel. Ezt nem a viselkedéséből tudtam meg, hanem a környezetéből (kocsi, felszerelés stb.). Tök normális volt, van 25 év köztünk legalább, de egyből mondta hogy tegeződjünk. Elvitt a telephelyre, ott rögtön világossá vált számomra, hogy náddal foglalkozik a cég és mialatt megmutatta nekem a több hektáros területet, addig elmondta, hogy mi lenne a feladatom. Angol, német tolmácsolás és számítógépes szakértelem felhasználói szinten. Hát mondom, mintha rámszabták volna a történetet. Ezután következett az iroda. Megmutatta a leendő irodámat. Jobbat el se lehet képzelni. Teljes felszereltség a kor követelményeivel, saját konferenciaterem, saját ebédlő, saját zuhanyzó. Itt eldöntöttem, hogy akármi is történjék, nem engedem ki a kezeim közül. Igyekeztem a legjobb arcom mutatni és érzésem szerint teljesen egy hullámhosszra kerültünk, fél óra alatt teljes volt a szimpátia mindkét oldalról. Ekkor jött a hidegzuhany. Hát akkor most küldjünk élesben egy konferenciabeszélgetést egy angol csávóval. Megkérdezte előtte, hogy váratlanul ért-e, fel vagyok-e készülve rá? Mert ha nem, nem muszáj most megtenni. Egy másodpercig hezitáltam, de biztos voltam benne, hogy csak rosszpontot szerezhetek, ha most nemet mondok, így hát azt mondtam vágjunk bele. Kicsörög a telefon, egy angol nő veszi fel. Próbáltam jó akcentussal helyesen beszélni és mivel a telefonos kapcsolat is jó volt ill. a nő is normálisan artikulált, így nem volt gond. Éreztem, hogy valamennyire zsebben van az ügy. A Boss végig csak pozitív jelzéseket adott. Annyit kért még, hogy a rend kedvéért bonyolítsunk le még egy beszélgetést. Megbeszéltük este 7-re a hívást. Otthon vagyok, várok-várok, semmi csörgés. Várok még mindig már fél 7, még mindig semmi. 8 óra. Semmi. Pénteki nap volt, nekem meg péntek este foci van 9-től. Hát mondom már úgyse fog hívni, indulás előtt beültem a toalettre, egy hosszabb folyamatot véghez vinni :) Persze, hogy pont akkor csörög meg a telefon......Nem voltam ideges. Mondom, bocsi főnök, hívjon vissza 5 perc múlva, mert most nem alkalmas, épp mosdóban vagyok. Meglett tehát az első feketepontom. Elvégeztem amit elkellett, aztán futottam, mit futottam, rohantam a megállóba, hogy ne késsek el a fociról. Persze csöng a telefon a megállóban, a busz meg jön. Felszálltam a jó kis Ikarus-ra, aminek olyan zaja van, hogy az emberek is ordibálnak egymás mellett, mert nem hallják egymást. Na jó, felvettem a telefont is. Egyből kapcsolta a főnök angliát és mehetett is a beszélgetés. Mondanom se kell, hogy egyáltalán nem hallottam semmit, szófoszlányokból próbáltam kikövetkeztetni a szövegkörnyezetet, ráadásul volt egy-két parás szó, amit nem tudok angolul (például daru, vagy nádtetőfedő...). 13 évig tanultam németet elég magas szinten (Ausztriában 2 évig, Debrecenben általános iskolában 7 évig, Medgyessyben német szakon 4 évig), angolul meg csak 4 évig, alapszinten. De ezalatt a négy év alatt sokkal jobban megszerettem mint a németet, itthon internet mellett valamennyire még a szókincsem is bővült és a középiskolai években attól függetlenül hogy eléggé link voltam végig, az angolt az osztályfőnök tanította és elég keményen fogott, így elkerülhetetlen volt, hogy ragadjon is rám valami. Na jó, éreztem, hogy ezzel a beszélgetéssel rontottam az esélyeimen elég durván. Meg lett beszélve, hogy másnap hív azzal kapcsolatosan, hogy ki mellett dönt. Rajtam kívül még négy aktuális pályázó volt, mind kiemelkedő nyelvtudással. Este a foci se volt túl jó, így hát nem éppen úgy hajtottam nyugovóra a fejem, hogy minden rendben van.

Másnap reggel elindultam Budapestre bajnoki mérkőzésre, közben egész nap a telefonhívásra vártam, de semmi. Eljött a meccs, tök szar voltam én is meg a csapat is, a listavezető ellen játszottunk és persze lealáztak, hogy mégjobb legyen a közérzetem. Már este 8 óra volt, de még mindig nem kaptam hívást. Mondom most már ideges vagyok felhívom én. Felhívtam, magyarázkodott, hogy egész nap nem volt semmi ideje, meg a feleségével is leakarja beszélni a dolgokat, így halasszuk holnapra  beszélgetést.

A vasárnapom eseménytelenül telt, egész nap csak azt az átkozott hívást vártam. Persze közben mindenki noszogatott, hogy mi van már, meglesz-e a meló? Megint este van és még mindig nincs hívás, hát mondom ha felhívom, akkor tuti megcsömöl tőlem és már azelőtt megutál, mielőtt felvesz. Teljesen megingott az önbizalmam, már faszául behíreszteltem a családnak, a barátaimnak a történetet és most jött az óriási pofáraesés. Így hát megint nyugtalanul aludtam el.

Hétfő reggel, még javában alszok. Egyszer csak csörög a telefon. Zoli az (a főnök). Na mondom magamban, végre. Azzal kezdte a mondandóját, hogy beszélt a feleségével, Ő mindenféleképpen nőt akar a megbízásra, meg hogy Ő kiszemelt már egy talpraesett egyént, így felvett már valakit. Na mondom hát ez nagyon fasza, véget ért a rövid álom és már megint nem Happy End a vége, mert az milyen szép is lenne. Persze folytatta a mondanivalóját, hogy Ő nagyon szimpatizál velem, meg szerinte tehetséges vagyok és hogy nem akarna elengedni. Hát mondom ez mind szép és jó, dehát lófaszt se érek vele (elnézést a kifejezésért). És akkor a végén kibökte, hogy amellett, hogy felvette azt a nőt, engem is megbízna az ÜGYVEZETÉSSEL, ami magában foglalja a külföldi túrákat (Belgium,Hollandia,Anglia,Franciaország,Olaszország,Japán) meg fogadnom is kéne Őket mikor Ők jönnek. Hát mondom szíves örömest! :) Egyből megváltozott a világszemléletem. Minden csak rózsaszínben pompázott. Azért még a hívás legvégén megkérdeztem, hogy biztos-e ez mind és Ő pozitív választ adott. Jövőhéttől kezdhetek, mert most ünnep lesz, hosszúhétvégével és neki el kell utaznia Franciaországba, ahonnan csak kedden jön haza.

Hát ennyi röviden. Sok minden más nem történt. Barátnőmmel töltöttem a hétfő és a kedd délutánt. Mindkét nap este meg Póker volt a menü, ahol az első nap kifejezetten rossz formát hozott, második nap meg fele-fele arány. Eléggé későre jár, reggel megyek az Egyetemre tesiórára és egy informatikai logikára, majd lassan el kell gondolkozom mikor iratkozok ki, vagy halasztok, vagy átiratkozok levelezőre talonba helyezve ezzel a felsőintézményt, ha a jövő nem úgy alakulna, ahogy ez most tervbe van véve.