Timbi

Mondtam már, hogy utálok címeket adni a blognak? Na mindegy. Barátnőm hívására ébredtem, jelezte, hogy elmarad az utolsó órája és hamarabb érkezik a vártnál. Nem sokára meg is jött. Nem voltunk nálunk sokáig, kajáltunk aztán "ez-az" és 1-2 óra után léptünk is hozzá. Ott megint kajáltunk, egy kis takarítás és vissza hozzánk. Mielőtt hazaértünk volna vásároltunk túrógombóchoz valót, már 1-2 hete más se kívántam. Itthon megszerveztem a debreceni játékosokkal a holnapi programot és nem sokára elmentem focizni. Eléggé késésben voltam, így hát megkértem édesanyámat, hogy vigyen el, de Ő fáradt volt és inkább ideadta a mikróbuszt. Mondom jól van, ez így mégfaszább. 9-re pontban a Mechwart csarnokba értem és kezdőthetett a "zsuga". A 6 meccsből sikerült 5-öt behúzni, az utolsót viszont buktuk, annak ellenére, hogy vezettünk is. Azt hiszem egy kicsit elfáradtunk talán. Ezután a Tesco-ba igyekeztem, a Nyugati-Mester-Kishegyesi kereszteződésben ki voltak kapcsolva a lámpák és ez egy kicsit megzavart, hirtelen nem tudtam, hogy kinek van elsőbsége, majdnem belefutottam egy kispolszkiba, hajszálon múlt. Újra felötlöttek bennem az áprilisban történt események, ugyanis akkor egy nagyívű kanyarodásnál oldalról belémjöttek és nyomtunk egy vízszintes 180°-ot. A rendőrségi ügy azóta is tart. Ezzel kapcsolatban később még biztos, hogy írni fogok. 11-re értem haza, már mindenki aludt, barátnőm felébredt lezuhanyozni, majd megcsinálta nekem a gombócot, nagyon fincsire sikeredett. Ahhoz képest, hogy milyen hosszúnak tünt a nap, elég rövidre sikeredett ez a blog. Bár még azt gyorsan hozzáteszem így a végén, hogy a loki idegenben legyőzte 1-0 arányban az angyalföldieket, sajnos sziszka nem játszott, azonban így is értékes az a 3 pont, ami kezdeti lépésként fogható fel a bajnoki cím felé. Holnap mi következünk, kiesési rangadót játszunk a Testnevelési Főiskolán (Pest), úgyhogy minden energiánkra szükségünk lesz. Így vagyok ezzel én is, úgyhogy sietek is aludni.